Egy hideg, ködös novemberi délután volt, amikor rábukkantam Ildikóra az Arany János utcában. Ildikó már több mint 40 éve lakik ebben a városrészben, és számtalan érdekfeszítő történetet tud elmesélni a környék változásairól, az itt élő emberek mindennapjairól. Megállítottam, és megkérdeztem, hajlandó lenne-e megosztani velem néhány történetét. Ildikó azonnal beleegyezett, és meghívott egy forró teára a közeli kávézóba.
A régi idők hangulata
Ildikó elmesélte, hogy gyerekkorában ez a városrész teljesen más hangulatú volt, mint ma. Akkoriban még jóval kevesebben laktak itt, a házak között tágas kertek húzódtak, és a közeli piac is teljesen más képet mutatott.
„Emlékszem, mennyire élénk volt itt az élet régen" – kezdte Ildikó. „A piac zsúfolásig megtelt vevőkkel és árusokkal minden reggel. Az emberek ismerték egymást, és rendszeresen megálltak egy-egy szóra a standok között. A zöldségesek, a pékek, a hentesek mind helyi vállalkozók voltak, akik évek, évtizedek óta itt dolgoztak. Volt egy különleges hangulata ennek a helynek, amire ma már alig emlékeztet valami."
Ildikó szerint a piac volt akkoriban a közösségi élet központja. Itt cseréltek hírt a helyiek, itt szövődtek új ismeretségek, és itt intézték a mindennapi bevásárlást is. A környék lakói szinte mindent meg tudtak vásárolni a piacon, a friss pékárutól kezdve a házi kolbászig.
„Aztán persze jöttek a változások" – folytatta Ildikó. „Egyre több nagy áruház nyílt a környéken, és lassan a piac forgalma is megcsappant. Ma már csak néhány árus próbál szerencsét itt, de a régi hangulat teljesen eltűnt. Az emberek többsége inkább a bevásárlóközpontokban intézi a vásárlást, és már nem is ismerik a szomszédaikat úgy, mint régen."
Személyes történetek a múltból
Ildikó ezután néhány személyes történetet is megosztott velem a régi szép időkről. Elmesélte, hogy gyerekkorában milyen jó volt a közösség szelleme a környéken. Az emberek rendszeresen összejöttek egy-egy kerti partira vagy családi ünnepre, és ilyenkor mindenki ismerte és köszöntötte a másikat.
„Emlékszem, amikor először költöztünk ide a szüleimmel. Akkor még csak néhány ház állt ezen az utcán, de hamar megismertük a szomszédokat. Anyukám rendszeresen cserélt recepteket a néni túloldalt, apukám pedig a kertészkedésben kért tanácsot a bácsitól két házzal arrébb. Vasárnaponként az egész utca összejött a közeli parkban, ahol a gyerekek játszottak, a felnőttek pedig beszélgettek és sütöttek-főztek közösen."
Ildikó elmesélt egy kedves történetet arról is, amikor egy idős bácsi segített neki hazacipelni a nehéz vásárlást, mert éppen nem volt ereje egyedül cipelni.
„Akkor még mindenki figyelt a másikra. Ha valaki segítségre szorult, biztosan akadt valaki, aki kisegítette. Ma már szinte senki nem ismeri a szomszédait, és mindenki a saját dolgával van elfoglalva" – sóhajtott Ildikó.
A változó városrész
Az évtizedek során a városrész képe is teljesen átalakult Ildikó elmondása szerint. Régen a házak között még tágas kertek húzódtak, ma viszont a legtöbb telket beépítették.
„Akkoriban minden ház körül volt egy kis kert, ahol a családok termelték a saját zöldségeiket, gyümölcseiket. Emlékszem, mennyire vártuk a cseresznye- és szilvaszüreteket, amikor az egész utca összefogott a betakarításban. Ma már alig van zöldövezet, a házak szinte egymáshoz érnek."
Ildikó szerint a közlekedés is sokat változott az évek során. Régen sokkal kevesebb autó volt, és az utcák sokkal barátságosabbak voltak a gyalogosok számára.
„Akkoriban még nem volt annyi autó, mint ma. Az emberek inkább sétáltak vagy kerékpároztak, ha valahova menni akartak a környéken. Most viszont tele vannak az utcák parkoló kocsikkal, és sokszor veszélyes átkelni az úttesten. A gyerekeknek sincs már annyi hely, ahol biztonságosan játszhatnának."
Ildikó mesélt arról is, hogy a közeli park is sokat változott az évek során. Régen sokkal gondozottabb volt, és több közösségi program, rendezvény is zajlott itt.
„A parkban régen sokkal több minden volt. Volt játszótér a gyerekeknek, sportpálya a fiataloknak, és rendszeresen tartottak itt vásárokat, ünnepségeket is. Ma már csak a kutyasétáltatók veszik birtokba, és lassan még a padon ülve is alig lehet helyet találni."
Új generáció, új kihívások
Ildikó szerint a környék arculata nemcsak fizikailag, hanem társadalmilag is jelentősen megváltozott az évtizedek során. Míg régen jellemzően idősebb, helyben lakó családok éltek itt, ma egyre több a fiatal, mobilabb lakos.
„Manapság sok a fiatal pár, akik ide költöznek, de aztán néhány év múlva továbbállnak valami nagyobb lakásba. Nincs meg az a ragaszkodás a helyhez, mint régen volt. Az idősebb lakosok lassan kihalnak, és helyüket átveszi egy sokkal mobilabb, kevésbé közösségi szemléletű réteg."
Ildikó szerint ez komoly kihívást jelent a környék megtartása szempontjából. Hiányzik az az erős lokálpatriotizmus és közösségi szellem, ami korábban jellemezte a környéket.
„Egyre nehezebb megszólítani az embereket, bevonni őket a közösségi életbe. Sokan bezárkóznak a saját világukba, és nem is nagyon érdekli őket, mi történik a környéken. Pedig fontos lenne, hogy újra legyen itt egy élénk, összetartó közösség, ami ápolja a helyi hagyományokat és értékeket."
Ildikó reméli, hogy a fiatalabb generáció idővel majd jobban megismeri és megszereti ezt a környéket, és sikerül újjáéleszteni a régi közösségi szellemet. Addig is igyekszik maga is megőrizni a múlt emlékeit, és átadni azokat a környék új lakóinak.
Ildikó elgondolkodva vette kortyát a forró teájából, majd folytatta a gondolatmenetét.
"Tudja, számomra ez a környék nem egyszerűen csak egy hely, ahol lakom, hanem egy olyan közösség, amelyet évtizedek óta magaménak érzek. Láttam, ahogy itt minden megváltozott az évek során, de mindig próbáltam megőrizni azokat az értékeket, amelyek annyira fontosak voltak számunkra régen."
Ildikó elmesélt egy történetet arról, amikor pár évvel ezelőtt egy helyi civil kezdeményezéshez csatlakozott, hogy összefogják a környék lakóit egy közös ügy mentén.
"Aggasztott, hogy a fiatalok már nem ismerték a szomszédaikat, és szinte semmit nem tudtak a környék múltjáról. Ezért egy csapattal elhatároztuk, hogy felelevenítjük a régi hagyományokat, és közösségi programokat szervezünk az itt élőknek."
Először egy utcai party ötlete merült fel, ahol a helyiek összejöhettek volna egy közös ebéd, zene és beszélgetés mellett. Ildikó lelkesen vette ki a részét a szervezésből, és meglepődve tapasztalta, hogy milyen nagy az érdeklődés a környékbeliek körében.
"Sokan évek óta nem találkoztak a szomszédaikkal, és nagyon várták már, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor összejöhetnek. Amikor végül megtartottuk a bulit, fantasztikus volt látni, ahogy az emberek egymásra találtak, felelevenítették a régi történeteket, és új ismeretségek is szövődtek."
Az utcai parti sikere után a csoport más kezdeményezésekkel is próbálkozott. Szerveztek közös kerti munkadélutánokat, ahol a szomszédok segítettek egymásnak a kertápolásban, és rendszeresen összegyűltek egy-egy közös főzésre is. Ildikó elmondása szerint ezek az alkalmak nemcsak a közösség erősítését szolgálták, hanem a hagyományos ízek, receptek megőrzését is.
"Láttam, hogy milyen örömmel fogadták az emberek ezeket a programokat. Sokan mondták, hogy rég nem érezték magukat ilyen otthon a saját környezetükben. Volt, aki még a régi piacról mesélt nekem, és elmesélte, milyen jó volt, amikor mindenki ismerte egymást."
Ildikó hangsúlyozta, hogy bár a környék képe sokat változott az évtizedek során, a közösségi szellem újjáélesztése kulcsfontosságú a helyi értékek megőrzése szempontjából. Szerinte a fiatalabb generációt is meg kell szólítani, és be kell vonni a közösségi életbe, hogy ne szakadjanak el teljesen a környék múltjától.
"Látom, hogy a fiatalok is érdeklődnek, ha olyan programokat szervezünk, amik közel állnak hozzájuk. Tavaly például egy közös biciklitúrát szerveztünk, ami nagy sikert aratott a fiatalok körében. Fontos, hogy ne csak az idősebb korosztályt célozzuk meg, hanem megtaláljuk azokat a módszereket, amikkel a fiatalokat is meg tudjuk szólítani."
Ildikó reméli, hogy a közösségi kezdeményezések révén sikerül újra életre kelteni azt a régi, összetartó hangulatot, ami annyira hiányzik ma a környékről. Bízik benne, hogy a fiatalabbak is megszeretik majd ezt a helyet, és tovább viszik a hagyományokat.
"Tudom, hogy nem lesz könnyű feladat, de megéri küzdeni érte. Ez a környék annyi szép emléket őriz számomra, és szeretném, ha a jövő generációi is hasonló élményekkel gazdagodnának itt, mint mi annak idején. Ezért nem adom fel, és továbbra is mindent megteszek, hogy újra életre keltsem a régi közösségi szellemet."
Ildikó elmosolyodott, és a teáscsészéjéért nyúlt. Látszott rajta, hogy valóban a szívügye ez a környék, és minden erejével azon van, hogy megőrizze annak különleges hangulatát az utókor számára.
